Minden kezdet nehéz nem?

2012 november 29. | Szerző: hecuba

Kezdhetném az egyszer volt hol nem voltál, vagy azzal hogy xy vagyok innen jöttem stb…

Na így nem fogom ezt elhatároztam amikor úgy döntöttem hogy elkezdem ezt a kis blog írást.

Mindenkinek van valami oka vagy célja amiért belekezd a blogolásba, az enyém egyszerű talán agyonspékelt ok senki-de senkivel nem tudok mindent megbeszélni de magamban tartani sem akarom így hát megosztom mindenkivel lesz ami lesz…

Ja előrevetítem pocsék a helyesírásom már ha van olyan de ez engem nem izgat különösebben mivel nem helyes író versenyre jelentkeztem, így hát neked kedves ismeretlen ha olvasod ezt a blogot ezt el kell viselned ez irányú kommentekkel nem foglalkozom és kész.

Szóval mint mondtam illetve írtam, nem akarom az ősidőktől kezdeni, de valahol el kell nem?

Hétköznapi történet az eddigi életem, na azért nem unalmas csak gondolom én semmi extra nem nyertem aranyérmet nem kaptam Nobel díjat voltaképpen még úttörő sem voltam. Egyrészt mert már gyerekként is nehezen kezeltem ha valaki korlátozni akart másrészt baromság volt az egész…. Aki ezzel nem ért egyet…hát végül is szíve joga 🙂

Szóval felnőttem elkezdtem az életet…mit mondjak mindenki azt várja hogy jaj bár lennék 18…. hát én jobban örülnék ha még most kéne iskolába járnom annyi mindent elszúrtam,amire csak most jövök rá…túl későn.

Fiatal passziv joghallgató is vagyok mellesleg….azért passziv mert egy ideje nem tudom miből fizetni….

Irhatnék mindenről amit átéltem sok rossz volt és minimális jó de már múlt, igazán nem fontos, mert a jelen az nekem.

A jelenem szörnyű is lehetne ha nem próbálnám mindennek a jó részét nézni.

Munkanélküli vagyok elég hosszú ideje és mielőtt leszólnátok ez nem az én választásom mert dolgoztam már mindenfélét nem eset le soha a gyűrű a kezemről de sajnos a helyzet az hiába küldöm az önéletrajzokat sehol senki nem jelentkezik, a párom közmunkán van mivel leépítés miatt nem nagyon rég ő is hozzám hasonló sorsra jutott talán már nem blogot irnék ha nincs olyan családom amilyen, de akkor is kiborító 31 évesen itt állni minden nélkül ha nem számítom a tartozásaim….

Elkezdtem szakácsnak tanulni egy tanfolyamon ebben láttom azt a lehetőséget hogy talán végre lesz életem életünk a párommal persze külföldön mert itthon ezzel is éhen halnánk ez siralmas de tény… Hogy mi lesz a joggal amit szeretem tanulni nem tudom lehet hogy az emberlányának egyszer fel kell adnia az álmát,bele se akarok gondolni ebbe még…

Na mindegy mára ennyi majd jön a folyt köv

Helló Világ!

2012 november 29. | Szerző: hecuba

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!